Mi az ostor?

Állathajtó és terelő eszköz, amely fa nyélből és a ráerősített szíjból vagy kenderkötélből áll. Ugyanakkor a szép ostor a pásztor dísze és címere is.

Miért karikás a karikás ostor?

A karikás ostor nyelét és az ostorszíjat összekötő fém karika miatt lett karikás a karikás ostor. Lehet olyan változata is, amelynél az ostorszíjat megtoldják egy vendégnyakkal, amit szintén karikákkal kapcsolnak össze. A fém karika megkönnyíti az ostor járását és jobban irányítható lesz tőle. Az alföldi csikósok készítettek ilyen ostorokat először. Hátránya, hogy a karikáknál jobban használódik a bőr, valószínű emiatt a csikósok körében új típus kezdett elterjedni a XIX. század vége felé, amelyet még mindig karikás ostornak hívtak, jóllehet már egy szem karikát sem tartalmazott. Ennél az új típusnál a telek rögzítési módja változott meg: mélyen kötötték a nyélre, a nyélderékra.

Az ostor részei:

Tájegységenként gyakoriak a különböző elnevezések!

Csikósostor Az ostor részei
Karikásostor Az ostor részei
  • Ostornyél
    Tájegységenként más-más díszítési szokások terjedtek el. A nyél anyaga fa, lehetőleg gyümölcsfa, de legjobb a szilva. A nyelet új állapotában még nem díszítették, mert lehet, hogy később megrepedt. Hozzávetőleg fél évig egy régebbi ostort kötöttek rá és úgy használták. Ha addig nem repedt meg, akkor kezdtek hozzá a díszítéséhez és a hozzá való ostor fonásához. A díszítés módja lehet faragás, rézveret, ólomöntéses díszítés, ónöntéses díszítés, berakás továbbá szíjkötések, pillangók és sallangok.

    • karszíj:
      az alföldi karikás része lehet. Célja, hogy esős időben ne csússzon ki az ostor a kézből.
    • fogó (fogóvég):
      itt kell megfogni az ostort.
    • nyélderék:
      díszítik. Ha van karszíj az ostoron, akkor ezt ide rögzítik, egy a nyélderékba fúrt lyuk segítségével.
    • nyélfej (kötővég):
      a telek segítségével itt rögzítik az ostort a nyélhez. Több fajtája is van: faragott gömb, fúrt lyuk, beöntött karika.
    • telek:
      a nyaklót (ostorszíj végét) és a nyél fejét köti össze. Általában bőrből készül. A telek a nyél végén faragott gömbhöz van erősítve, a fúrt lyukba fűzve vagy a beöntött karikára kötve. A csikósok fém karikát használtak, így könnyebb és jobb volt az ostor járása. Szintén a csikósoktól származik a telek rögzítésének új módja, miszerint a telket mélyen a nyélre kötözték rá, majd díszítéssel eltakarták. Ha a telek bőrből van, akkor a szíj hosszával lehet szabályozni, hogy milyen legyen az ostor járása.
    • vendégnyak:
      két része van: karika és vánkos, ezek ismétlődhetnek és tovább könnyítik az ostor járását. Nem kötelező rész.
    • pillangó, sallang:
      díszítések a nyél derekán és felső részén és az ostor fonott részén. Továbbá az ostorkészítés során alkalmazott egyes technikák, kötések eltakarására is szolgál. Sokféle formája és színe lehet.
  • Ostor Ostorfonások
    • nyakló / bakló: 
      a telket köti össze az ostorral
    • ostor:
      ez egy kenderkötél, amelyet bőrrel körbefontak. A legjobb, ha hasiból, az állatok hasa alján található vékony bőrből vágott bőrszalagokat használják a fonáshoz. A karikást 6, 8 vagy 12 ágból fonták, de különlegességnek számított a kígyóhát fonás, amely 16, 18, 20, 24 és 32 ágú is lehetett – nézd meg nálunk! Fontos követelmény fonás alakjával szemben, hogy a vége felé vékonyodnia kell, így sokkal kezelhetőbb lesz. A fonás végétől a csapó következik. Mj.: előfordult, hogy a kenderkötél helyett hosszú szíjat használtak, ebben az esetben ennek az alsó részét fonták körbe, a kimaradó rész pedig a csapó lett.
    • csapó:
      a fonott rész végére kerülő a vége felé elvékonyodó szíj, ami 1 vagy akár 3 szálból is állhat. Ha meg kellett ütni az állatot, akkor ezt a részt használták úgy, hogy a csapó felfeküdjön az állat bőrére.
    • sudár/suhogó/ostorhegy:
      ez adja a hangot. Régebben lószőrből készült, újabban rafiából. A csattintás miatt kopik, ezért időnként cserélni kell.

Miért csattan az ostor?

Amikor az ostort készítik, akkor a végére az ún. sudárt kötik. Megfelelő technikával használva a sudár átlépi a hangsebességet (330 m/s) és hangrobbanás keletkezik. Ez a csattanás vagy népiesen: cserdítés, pattintás, harsintás…

Az ostorok fajtái, csoportosítása

Sokféle csoportosítás lehetséges, de ami talán az egyik legjellemzőbb, ami a használatukat és alkalmazási területüket befolyásolja az a nyél hossza. Ez alapján 2 nagy csoportot alakíthatunk:

  • rövid nyelű ostor:
    A rövid nyelű ostorok között nagy átfedések vannak, emiatt nehézkes tovább bontani. A pásztorok használták csorda, gulya, konda stb. terelésére. A rövid nyelű ostorokra használt elnevezések: karikás ostor, kanászostor, csikósostor, nehézostor – habár sok helyen volt külön elnevezése az ostornak, mára a köznyelv minden pásztorostort karikásnak hív.
  • hosszúnyelű ostor:
    A szekér és kocsi hajtásához használták őket attól függően, hogy milyen állatot fogtak a kocsi elé.

    • kancsuka:
      A kötélostorok legegyszerűbb fajtája a bivaly, vagy lusta kettős ökörfogat hajtására szolgál. Elhasznált kötőfékszárból, istrángból, vagy rövid kötélhulladékból készült, melyre görcsöket, csomókat kötöttek, hogy nagyobbat lehessen vele ütni.
    • ökörhajtó ostor / csák:
      Ez a legnagyobb méretű ostor. A nyele legalább olyan hosszú, mint maga az ostor. 6 ökörhöz két öles nyél, négy ökörhöz 1 1/4 öles nyél való. A nyél a felső végén villa alakban, ún. szarvaságban végződik, alatta két bunkó van, melyek közé farkas hurokkal hurkolják rá az ostort a nyaklójánál fogva, ahol az szabadon foroghat, mozoghat anélkül, hogy leesne. Ezt a fajta ostort kötélből fonják, de módosabb helyen szíjból is készült. A szíjból készült változat fonása, szerkezete hasonló a szíj karikáséhoz, de annál sokkal hosszabb. Egy ilyen ostor megfonásához sokkal több bőrre volt szükség, ezért csak a módosabb gazdák engedhették meg maguknak. A kötélből készült változat szerkezete és készítése hasonló a karikás ostoréhoz.
    • suhogó / béresostor:
      A szekerezők-kocsizók használták, amely nyele hosszabb, vékonyabb és hajlékony is. Szíjból készítették. Az ostor a lóhajtás egyik nélkülözhetetlen segédeszköze, a lovak egyenletes menésének biztosítása, főként a jó indítás és a fordulatok végrehajtása, valamint az állatok fegyelmezése céljából. Mérete a fogat nagyságához igazodik.

Kik használták/ják?

A szép ostor nem csak munkaeszköze, hanem dísze is volt a pásztoroknak, de elsősorban állathajtásra és terelésre használták, ahhoz is inkább a hangját. Az állatot csak akkor ütötték meg vele, amikor távolabb került a gulyától, csordától stb., ekkor a pásztor ráütött az ostorral. Néhány alkalom elég volt, hogy az állat megtanulja csattanás = fájdalom = vissza a többiekhez. (Hasonló célt szolgált a láncos bot is.) Amikor legközelebb kezdett elkóborolni valamelyik állat, akkor a pásztornak már nem kellett utána mennie, hanem elég volt csattintania és az állat már jött is vissza a többihez.
Más-más állatfajtához más-más típust használtak, mivel egyik állatnak érzékenyebb a bőre, mint a másiknak (Nem a sérülés okozása volt a cél!). Pl. a fehér marhánál suhogót használtak, mert elég volt csak meglegyinteni, míg a bivalyra rá kellett vágni a kancsukával.
Az állattartás visszaszorulása miatt már alig maradtak pásztorok, akik „élesben” használnak ostort. Ezzel szemben a népi hagyományőrző csoportok és a barantások körében alapfelszerelés. Tovább a felnőttjátékok között is népszerűek egyes fajták.

Az ostor mint szimbólum:

A Hoppál Mihály írja a Jelképtárban: „A fáraók korából ismert uralkodói jelvény szimbolikus jelentése tömören: uralkodás valami felett (emberen, állatokon). Az egyszerű hajtószerszám fokozatosan emelkedett az erő, a hatalom jelképének rangjára. Attilát Isten ostorának nevezte el a középkor, s a türk Ilterisz kagán neve magyarul annyit tesz: „népterelő”. A nomádok kezében ma is mindennapi segítőtárs a korbács, a rövid nyelű ostor. A férfiak munkaeszköze lévén, az idők folyamán a férfiasság jelképe lett (az alaki hasonlóság szintén alkalmassá tette erre az azonosításra).”

Az ostorhoz hasonló eszközök:

  • korbács:
    többágú ostor, amelyet felnőtt játékokhoz, súlyos testi fenyítésre vagy önsanyargatásra használják.
  • kilencfarkú macska (angolul: cat o’ nine tails):
    kenderkötélből készítik, 9 szálban végződik és karmoláshoz hasonló nyomokat hagy, valószínűleg innen ered a neve. A haditengerészetnél volt használatos és az engedetlen matrózokat büntették vele, később börtönökben használták. Több volt brit gyarmati országban a mai napig használják.
  • knut (oroszul: knout, angolul: knot)
    bőrből készül és az egyes szálak végén csomók vannak.
  • római flagrum:
    a szálak végén ólommal borított hegyek vannak. A hiedelem szerint Jézust is ezzel büntették meg. Az ő példájára használják a korbácsot mind a mai napig önsanyargatásra.
  • tawse:
    Skót eredetű fenyítő eszköz. Egy vastag bőr csík, amely egyik végén 1 vagy több hosszanti irányú bevágás van, ezzel nyelveket kialakítva. Írországban, Skóciában és Angliában volt elterjedt és általában iskolákban használták egészen 1980-ig (magániskolákban és internátusokban 1998-ig). Fanyelű változata is van.

Felhasznált források és további információk az ostorokról: